Qualitas Gimnázium és Szakközépiskola

Irta: Hartai

Ha már előkerült a "csak névtelenül tudtok mocskolódni"-kártya, hát álljon itt egy névvel ellátott vélemény is. Nem mintha tartoznék vele, de miért ne. A történetem nem mai, de ahogy látom, semmi nem változott. Ezt a címet ezért választottam.

Én akkor találkoztam először ezzel az iskolával, amikor bejöttek egy osztályfőnökire, ahol népszerűsítették az intézményt. Tetszett, ami elhangzott, és mivel azt mondták, hogy náluk a hangsúly az idegennyelv-oktatáson és az informatikán van, úgy döntöttem, bemegyek felvételi elbeszélgetésre. A beszélgetés jó hangulatú volt, az egyik veterán tanárral beszélgettem (bizonyos "K. Gy", aki remélem ma is nagyszerű egészségnek örvend, mert remek tanár volt) regékről, mesékről, történelemről. Megnéztem még egy másik iskolát is, de a Qualitas jobban tetszett.

Esett szó az igazgatókról, arról, hogyan kezelik a szülőket, miket tettek velük, a gyerekekkel stb. Erről nem tudok sokat, én jóban voltam a tanárokkal és az igazgatók is kedvesek voltak velem. Egy kisebb sérelmem volt, a híres-hírhedt földrajztanárral (aki az igazgató-házaspár fia). Minden tanárnak kellett írnia egy személyre szabott, féléves szóbeli értékelést a szülőknek. Ő mindenkinek ugyanazt a negatív "Nem figyel-nem hoz felszerelést-randalírozik" sablonszöveget írta. Ezt eléggé magamra vettem akkor. Hosszú évek távlatában ez persze elég triviális sérv; őróla súlyosabb szóbeszédek is járnak.

Az oktatás színvonala siralmas. Pl. hiába hirdették úgy az iskolát, hogy itt magas a nyelvoktatás és az informatikai oktatás színvonala, angolból indult egy tök kezdő és egy "haladó" csoport, ahol heteket kellett csak azzal foglalkozni, hogy mi a különbség az egyszerű jelen és a folyamatos jelen között. Nem tudom, meddig jutottunk az anyaggal, talán a múlt időt még tudtuk venni. Én úgy érkeztem ide, hogy akkor már nyolc éve tanultam angolul, a tudomásom magabiztos középfokú volt. Mellette tanultam olaszt is, ott még annyit sem haladtunk. Mivel én idegennyelv-vonalon akartam továbbtanulni (ami a qualitasos egy év + 3 év gimnázium után sikerült, le is diplomáztam), láttam, az én jövőm nem itt van. Plusz volt még egy szempont, ami nagyobb súllyal is bírt, amikor úgy döntöttem, a másodikat máshol kezdem.

Az ilyen színvonalú helyek vonzzák az alacsony szellemi tőkéjű diákokat. Az osztályomban nem egy valaki volt, aki semmi másban nem lelte az örömét, mint mások megbélyegzésében, kigúnyolásában, nem egy fizikailag is agresszív volt. Én is rengetegszer voltam áldozat (pszichológiailag meg fizikailag is), talán azért, mert ott én strébernek számítottam. Volt egy tanár, akit egy nap alatt(!) sikerült elüldözni. Az órák nagy részében lehetetlen volt az oktatás, olyanok voltak a viszonyok. Nem csoda, hogy a tanárok és a diákok nagy része max. egy évet bír itt ki. Ezt ki lehetett volna következtetni abból, hogy az akkor induló első osztályban voltunk a legtöbben (19 fő), onnantól csak csökkentek a létszámok.

Sok múltbéli döntésem miatt őrlődök. A Qualitas otthagyása nincs ezek között.

Hartai Attila
2001-2002 között tanuló

Irta: Napalmos

A kudarcaitok kit érdekelnek ti szerencsétlenek? Nekem tök jó a suliban és mindent jónak találtam!

Irta: okosenged

Az arcnélküliség mögé bújt mocskolódás erős jellemgyengeséget jelent. Tudjuk, ki vagy és azt is tudjuk, hogy kik voltak azok, akik lusták, lógósak és léha dolgokat hajszolóak. Akiknek a sikertelenséget az iskolában a sekélyes kultúrájuk adta és gyáva emberként, inkább arcnélküliség mögé bújva mocskolódtak, hogy saját gyengeségüket elfedjék. Ti lesztek azok, akik az életetek végéig ahelyett, hogy magatokban keresnétek a hibát, hibáztatjátok a családot, szomszédot... a társadalmat. Ezek a "színvonalas" hozzászólások a hozzászólót minősítik.